Ami a cukrászdában a puncsszelet, az az éttermekben a hortobágyi palacsinta, azaz legtöbbször egy maradékmentő kutyulmány. Pedig ha a vasárnapi ebéd két legfinomabb fogása találkozik egy ételben, az csak jó lehet és jó is, csak nem szabad elcsalni.
Én főzök hozzá egy külön adag pörköltet csirkecombból, mert a csontos-bőrös húsrészektől lesz jó sűrű és finom a szaft, amit aztán liszt nélkül, viszont jó sok tejföllel összeturmixolok és ezt keverem hozzá a finomra aprított húshoz meg ezzel öntöm le a betöltött palacsintákat. Aztán már csak egy adag sajt kell a tetejére, mert ugye tudjuk, hogy az olvadó, aranybarnára pirult sajttól minden finomabb lesz.
Három dolgot emelnék ki a receptből, az egyik a hús körbepirítása. Csirkepörkölt a neve ugye, ami attól (is) lesz ízes, hogy a hús meg kell pirítani, mert a pörzsanyagok egészen más karaktereket hoznak elő. Ezt lehet egy sütőpapírral bélelt tepsin is a sütőben, jó nagy hőfokon, de lehet az edényben is, ha nem akarsz plusz mosatlant. Kell még a pörköltbe jó sok hagyma, ettől lesz picit édeskés meg a turmixolás után sűrű. Azt tanultam, hogy pontosan fele annyi súlyú hagyma kell hozzá, mint amennyi a hús és szerintem tényleg így van, próbáld ki.
Az utolsó pedig a palacsintatészta. Nekem ugyan van egy bevált receptem, de most mégis lecseréltem erre, ami a sós, töltött palacsintákhoz tényleg isteni. Érdemes úgy megsütni őket, hogy az egyik felüket barnára, a másikat fordítás után viszont épp csak annyira, hogy már ne ragadjon, nem is kell színt kapnia. Erre utóbbi kerül a töltelék így szaftosabb marad belül a palacsinta.
