Még tavaly lengettem be egy vadasreceptet, viszont ez egy olyan étel, amit intuitívan, azaz érzésre szoktam főzni. A pontos mennyiségeket nem jegyeztem fel készítés közben, úgyhogy újra meg kellett főznöm ahhoz, hogy biztos ne írjak hülyeséget.
Én marhából főzöm, egész pontosan stefániából vagy fehérpecsenyéből, amit szeletelve szoktam kérni a hentesnél. A szeletek átpirítom, kiszedem, majd megy a helyére a zöldség. Itt arra kell figyelni, hogy a répa legyen túlsúlyban, ettől lesz szép színe meg még édesebb íze. Ha a zöldség kezd pirulni, adok hozzá cukrot, ezzel is átpörgetem, hogy karamellizálódni tudjon, majd felöntöm kevés fehérborral, hogy az edény aljára tapadt pörzsanyagok is feloldódjanak. Ezután ha van itthon akkor annyi húsleves megy rá, ami kb ellepi. Ha nincs húsleves, lehet helyette víz is. 150 fokos sütőben 2-2,5 óra kell neki hogy a hús puha legyen.
Ezután kiszedem a hússzeleteket és az szűrőkanállal az összes zöldséget turmixba pakolom és a levéből csak annyit teszek rá, hogy a kívánt állagot elérjem, azaz sűrű maradjon és ne kelljen extra lisztet vagy bármi mást beletenni. Ha a színe nem lenne elég intenzív, fel lehet turbózni kurkumával. Nem kell félni, ízt nem, színt annál inkább ad hozzá.
A legvégén pedig be kell állítani a sós-édes-savanykás-pikáns ízeket cukorral, citromlével, mustárral. Ezt viszont tényleg nem lehet pontosan megadni, miből mennyi kell hozzá, hiszen sok függ az alapanyagoktól, meg attól is, ki hogy szereti a legjobban. Szóval itt kóstolgatni kell, de nem nagyon lehet elrontani, csak figyelni kell az ízekre.
A szalvétagombócnál már egyértelműbb a helyzet. Azt én szeretem fóliába csomagolva megformázni és megfőzni, de persze lehet belőle golyókat is csinálni.
