Tudom, tudom, úri huncutságnak tűnhet kagylót főzni, de higgyétek el, nem az, elmondom miért! Egyrészt aki szereti az ilyen tengeri kincseket, annak karácsonykor igazi örömlakoma lesz. Másfelől ma már az ára sem olyan észvesztő, kétezer kilója és fejenként ennyi bőven elég, de ha előételnek eszitek, akkor kettőtöknek is. Kezdők is nagy sikert arathatnak vele, mert nem nagy kunszt jól megfőzni, inkább az elején a tisztításra kell figyelni, mondom:
- A kagylókat át kell vizsgálni és ami főzés előtt kinyílt, azt eldobni, mert az már nem jó.
- Ha valamelyiken kilóg egy kis “szakáll”, akkor óvatosan, de határozottan le kell tépni.
- Amennyiben kődarab ragadt a kagyló héjára, azt pedig egy éles késsel lepattintani róla (nehogy a szaftba kerüljön és valaki ráharapjon.
- Legvégül pedig érdemes hideg vízzel átmosni, hogy minden homok lekerüljön róla
És akkor jöjjön a recept, ugye. A klasszikus fehér verziót követtem, annyi változással, hogy Blanc ment bele, merthogy ez a citrusos-korianderes búzasör ebbe az ételbe született! Olyan szaftja lesz a végén, hogy nem győzöd majd a kenyérrel tunkolni!
A bejegyzést az 1664 Blanc támogatta.
