Az úgy volt, hogy kisütöttem egy nagy adag palacsintát, aminek persze a felét nem ettük meg. Nem baj, gondoltam maradékmentésnek csinálok majd belőle rakott pallereket. Másnap be is kevertem hozzá a túrót, de aztán addig húztam-halasztottam a dolgot, amíg végül a palacsinták megadták magukat a hűtőben de a töltelék meg már ott volt készen. Szóval kénytelen voltam sütni hozzá egy újabb adag palacsintát. Ennyit a maradékmentésről, ugye…
Mindegy, ezt a rakott palacsintát bármikor képesek vagyunk két pofára tömni, főleg ezt a túrós-meggyeset, tejföllel leöntve és jól egybesütve, szóval nektek is azt mondom, ne csak maradékmentéskor jusson eszetekbe megsütni, hanem bármikor. Mondjuk akár már ma délután.
A meggy az egyik kedvenc trükköm. Fogod az üveg befőttet, edénybe öntöd és nagy lángon főzöd és főzöd, egészen addig, amíg az összes leve el nem forr és szép szirupos nem lesz, a meggyek állaga pedig akár az aszalt gyümölcsé. Nem kell majd belőle az összes a töltelékbe, de a maradék a hűtőben akár egy-két hétig is eláll és mehet reggeli zabkására, joghurtba, édességekbe.