Imádom a fánkot, de nem a klasszikus farsangit, hanem a töltött, cukorba forgatott változatot. Mindez azt hiszem onnan datálódik, hogy gyerekként rajongtam a sárga, Family Frostos kocsi fagyasztott fánkjaiért és nem győztem kivárni, hogy a radiátor mellett kiolvadjon annyira, hogy végre enni lehessen. Na az is pont ilyen volt: baracklekvárral töltött, kristálycukorba forgatott, ami jól ropogott a fogad alatt.
Pár hónapja aztán felcsillant a szemem, amikor behajtott az utcába a sárga kocsi (ti tudtátok, hogy ez a műfaj még létezik?). Egyből leintettem és legnagyobb meglepetésemre ez a fánk az elmúlt 15 évben, mert nagyjából akkor ehettem utoljára, nem került ki a kínálatból, szóval vettem is egy dobozzal.
Nem tudom, hogy az én ízlésem változott ekkorát vagy a receptúra, esetleg mindkettő, de borzalmas volt. Full ipari műíz, az állaga is tömör, az íze meg tömény és édes.
Ennek ellenére a régi emlékeket nem tudta felülírni és azóta is, ha bárhol szembejön ez a fajta töltött fánk, veszek egyet és megkóstolom. Angliában megy ez a műfaj nagyon, a legtöbb kávézóban, pékségben árulnak ilyet, így legutóbb is, amikor Edinburghben jártunk, ott bepótoltam az elmúlt évek lemaradásait.
Később aztán, amikor hazaértünk úgy voltam vele, nem várok a következő utazásig így elkezdtem receptek után kutatni és kísérletezni és azóta meg is lett a befutó, amiben azt is szeretem, hogy a fánkokat nem a kinyújtott tésztából kell kiszaggatni, hanem golyókat kell formázni belőle, így nem kell állandóan összegyúrni és ismét kinyújtani a maradékot. Plusz így tényleg szépen megkelnek, ducik lesznek és levegősek, na meg szalagosak, ami valamiért mindenkinek nagyon fontos, pedig ez még nem azt jeleneti hogy feltétlenül finomak is.
Ez a recept viszont tényleg isteni lesz, nem győzöd majd magad elől dugdosni őket, hogy ne egyszerre faldd fel mindent…
