Mindig megy a vita, hogy menjen-e mazsola a túrós kalácsba vagy ne menjen mazsola a túrós kalácsba. Jobb a békesség, főleg így az ünnepek előtt, úgyhogy általában inkább kihagyom belőle, holott én szeretem benne. Pláne narancslikőrbe áztatva!
Ezt a receptet nem is desszertnek, sokkal inkább péksüteménynek ajánlom, akár húsvét reggelére vagy a délutáni kávé mellé elfalatozva. A lágy, vajas kalácstésztát töltelék nélkül is meg lehet sütni és ha van időtök (nekem általában nincs), akkor a konyhapult helyett, egy éjszakán át lehet a hűtőben keleszteni, így megdermed benne a vaj és könnyebb lesz vele dolgozni.

Ugyanis, ha megkelt, két részre kell osztani. Az egyik felét a tortaformánál valamivel nagyobbra kell nyújtani, hogy túllógjon rajta. Mehet is a tészta egy sütőpapírral bélelt tepsire, a tetejére a tortaforma, amit finoman bele kell nyomkodni. A tészta másik felét újra két részre kell osztani és jó hosszú hengerekké sodorni. Mindig hosszabb kell, mint amit először gondol az ember, mert a fonás sokat elvesz majd a hosszából. Legalább 90 centisek legyenek. Ezután a két hosszú hengert csak lazán össze kell fonni, amit érdemes a közepéről kezdeni, mindkét irányba és óvatosan a tortakarikához fektetni. A közepébe mehet a túrós töltelék és irány a sütő.
A bejegyzést a Lurpak támogatta.