Ma terápiás sütésben voltam, vagyis ha egészen pontos akarok lenni, akkor inkább sütiterápiában. Ledöntött valami kórság, de velem aztán ne szórakozzon, akkor is megsütöttem ezt a szilvás pitét. Mondjuk volt pár pillanat sütés közben, amikor kicsit megbántam a dolgot, de végül nem adtam fel és csak kész lett.
Nagymamám szilvafájáról szedtünk egy jó adagot és minden évben az első szilvás süti amit elkészítek, az ez a pite, amit képesek vagyunk ketten is egy nap alatt elpusztítani. Igen, volt már rá precedens… Arra csak nemrég jöttem rá, hogy ez valójában egy egyensúly süti. Ismeritek? Az a lényege, hogy ugyanannyi vaj-cukor-liszt kell a piskótába, az egészet habosra kell keverni és gyakorlatilag bármilyen szezonális gyümölccsel működik.
Olyan igazi hétvégi összedobós süti, amit csinálhatsz tepsiben is, majd kockára vágva, a konyhapulton hagyva rá lehet járni egész délután. Vagy sütheted tortaformában is, ahogy én, ilyenkor meg eggyel elegánsabban tálalható, pláne ha még mascarponehabot is keversz mellé.
Egy titok van csak: a vajat a cukorral tényleg jó habosra kell keverni. Ez olyan 6-7 perc legalább, mert ekkor lesz levegős és könnyű. A tojásokat utána egyesével kell beledolgozni és mindig csak akkor hozzáadni a következőt, ha a teljesen felvette már a massza az előzőt. A fenszifaktor a tonkabab benne, mert én nagyon szeretem, de mehetnek hozzá a klasszikus szilvafűszerek: szegfűszeg, szegfűbors vagy szerecsendiót. De jól áll neki a kínai-ötfűszer is.