A töltikézéshez kell egy kis türelem, ez igaz, de én kifejezetten szeretem főzés közben az ilyen monoton, szinte meditatív folyamatokat. És az a helyzet, hogy amikor a sós, az édes, a savanykás és fűszeres ízek ilyen kombinációban találkoznak, akkor hamar kiürül a tányér!!
A spárga tisztításánál arra ügyelj, hogy a fás vége ne maradjon rajta. Ezt úgy tudod a legkönnyebben eltávolítani, ha két kézbe veszed, finoman meghajlítod, hogy elpattanjon. Ahol eltört, addig tartott a fás része, ezt tedd el alaplébe vagy húslevesbe, a többit részét pedig csíkozd fel. Én a sípokat is levágtam, ezt a reggeli rántottához sütöttem meg külön.
Fontos, hogy frissen a legfinomabb, amikor jó kriszpi még a réteslap, szóval csak tálalás előtt tessék megsütni és után rögtön mehet is az asztalra a feltétekkel együtt.
