Most mondhatnám, hogy ez a tökéletes túrógombóc receptje, de nem lenne igaz. Azért nem, mert mindenki másképp szereti. Nekem például furcsa az, amikor sós a túrós massza, azaz nem kerül bele cukor, de tudom, hogy van akinek meg az a kedvence. Van, aki a túrógombócot gyorsan bekeverve villámvacsorának szereti, de ennek a receptnek viszont pont az az erénye, hogy sokáig áll a túró a hűtőben.
Nekem ez a recept vált be a legjobban, mondom is, hogy miért imádjuk annyira. A bekevert masszát hűtőben pihentetem egy éjszakát, így a búzadara meg tudja szívni magát, ezáltal sokkal kevesebb is elég bele, így a túró marad a főszerepben. Nagyon lágy marad a túrós massza, de ez kell ahhoz hogy tálalásnál is rezgősek legyenek, szóval finoman kell vele bánni a formázásnál. Mielőtt a gyöngyöző vízbe dobom, meghempergetem a gombócokat lisztben, így nem ragadnak az edény aljára és segít őket egyben tartani. Sós-cukros vízben főzöm ki őket, így lesznek igazán ízesek. Morzsának pankót és darált mandulát pirítok le, ezt keverem aztán össze olvaszott vajjal. Isteni és ropogós! A visszafogottan édes tejföl persze elmaradhatatlan, de szeretek a savanykás íz mellé kanalazni baracklekvárt is, vagy ahogy most is, ebből a sült eperből tettem a tányérra.
Én inkább nagyobb fazonú gombócokat csinálok, úgy két evőkanálnyi mennyiséget, mert így desszertnek pont elég belőle egy, de arra figyeljetek, ha óriás gombócokat készítetek, azt tovább hagyjátok benne a vízben, hogy jól átfőjenek.
Teszteljétek, mert lefogadom, hogy ti is beleszerettek majd ebbe a receptbe!
