Házi majonéznek nekilátni csak akkor van értelme, ha jelentős mennyiséget akarunk felhasználni belőle, vagy ha a hűtőből kétkanálra esszük és mindenre szeretjük rákenni. Na nem azért, mert olyan sokáig tartana kikeverni (sőt!), hanem mert egyszerűen nem lehet, vagy inkább nem érdemes belőle keveset készíteni. A bolti egyedek simán elhevernek a hűtőben akár hetekig is, ehhez képest a házit érdemes néhány nap alatt felhasználni, hiszen ebbe semmilyen tartósító cucmák nem került.
A klasszikus módszert szerintem sokan ismerik, miszerint kézi habverővel, a tojáshoz szépen, lassan, nagggyon lassan csurgatva kell hozzáadni az olajat és egészen addig keverni, amíg jó sűrű állaga nem lesz. Aki már valaha csinált ilyet, az soha többé nem akarja. Én legalábbis tuti nem, mert úgy bedurrantja az ember karját, hogy aztán három napig tízperces fájásonként emlékeztetjük saját magunkat mekkora őrület volt ez.
Ezzel szemben ugye van a gépi megoldás és nem, nem a gépi habverő, hanem a turmixgép vagy robotgép. Azért ez utóbbi kettőt érdemes választani, mert marha könnyen lehet hozzá csurgatni az olajat és nem kell egyik kézzel a gépet egyensúlyozni, a másikkal meg vékony sugárban locsolni. A menet meg csak annyi, hogy fogod a tojást és a citromlevet, belepakolod a gépbe, elkezded járatni és szépen adagolod az olajat, ő meg teszi a dolgát. A legvégén pedig ha jó sűrű az állag, már csak ízesíteni kell: mustár, só, cukor.
Így húsvétkor érdemes kikeverni egy adagot, mert fényévekkel finomabb lesz tőle a francia saláta, fel lehet vele ütni a tormát, ha túlságosan bika lenne, vagy keverhetitek ehhez az isteni, curry-s tojássalátához is és ilyen csinos kis szendvicseket rakhattok az asztalra!
