A kencék között a legnagyobb nyári sláger minden kétséget kizárólag a padlizsánkrém. Nem csoda, mert az íze lágy, így könnyen variálható, de mégis jól karakterizálható. Most erre mutatok meg egyből három verziót, amiben az a marha jó, hogy egy alap verziót kell készíteni, utána abból két mutációt, és rögtön van három különböző krémünk és ezzel készen is állunk a vendégek fogadására. Na jó, mártogatnivalók kellenek hozzá, de azzal sok dolgunk ugye nincs.
Azt az elején szögezzük le, hogy a legfinomabb padlizsánrkém faszénen, de legalábbis grillen készül. Nem hiszem, hogy a szomszédok díjaznák, ha a második emeleti lakásunk teraszán odadurrantanék egy jól megrakott fatüzelésű sütőnek, úgyhogy nekem marad az elektromosgrill-változat. Ilyenkor a füstös ízt két módon lehet pótolni: egyrészt folyékony füsttel, amiből pár cseppet kell csak hozzáadnunk, hogy megkapjuk azt a jellegzetes karaktert, avagy mehet bele füstölt só is, amivel szintén szépen álcázni lehet a faszén aromáit.
A basic változatban nálam a só-bors mellett van vörös- és fokhagyma is. Ez utóbbi kettőt érdemes serpenyőben, kevés olívaolajon atpirítani, hogy gyengédebbek legyenek az íze, így a fokhagyma sem lesz tolakodó benne. Még néhány csepp olaj, citromlé, kevés mustár és én adok hozzá csombort, azaz borsikafüvet is.
Ez a kiindulópont. A második változat, hogy ehhez az alaphoz keverek kevés majonézt, és még extra citrom- avagy limelevet. A harmadik pedig, hogy szintén az alap krémbe, kanalazok tahinit, azaz szezámmagpasztát és jól áll neki ha tovább ízesítjük őrölt korianderrel és római köménnyel is. Ez már az úgynevezett baba ganoush, azaz egy létező, közel-keleti mártogatós.
Nekem talán a majonézes a kedvencem, de próbáljátok ki mindet és döntsétek el ti, hogy melyik a legfinomabb!
