Vannak olyan klasszikus receptek, amelyekhez felesleges hozzányúlni vagy változtatni rajtuk. Nekem ilyen a borsófőzelék is, ami úgy jó, ahogy van és mindig ugyanúgy készítem: borsó, liszt, tej és a végén egy jó nagy adag petrezselyem. Faék egyszerűség, fenomenális kaja. Ehhez képest most itt mégis egy markásan más, de ugyancsak borsófőzelék-receptet hozok. Elmondom miért.
Van az úgy, hogy nem te, hanem az élet és a te csalóka memóriád írja a receptet. Minden azzal kezdődött, hogy én azt hittem van otthon tej, holott egy csepp sem volt, ezzel szemben vagy négy doboz kókusztej (mert erről meg mindig azt hittem, hogy elfogyott, hagyjuk is…). Namármost, ha ezesetben az alapanyagok közt csere lesz, akkor gondoltam húzok egy merészebbet és a hűtőben egy jóideje árválkodó karalábékat is beledobtam. A petrezselyemhez ment még egy adag koriander is a végén a tetejére chili. A klasszik fasírt pedig ázsiai húsgombóccá transzformálódótt, halszósszal, citrommal, amit aztán sütőben sütöttem ki.
Tudjátok mit? Én azt mondom, legalább olyan finom lett, mint a hagyományos változat, mert a karalábé fokozta benne az édességet és jó roppanós maradt a végére is, a kókusztej kellemes aromát adott neki, a húsgolyó pedig a maga citromos fanyarságával szuperül lekerekítette az ízeket.
