Az van, hogy én imádom a káposztás tésztát, sőt, igazából a káposztás nokedlit mégjobban, ennek ellenére mégis marha ritkán csinálom. Hogy miért? Már csak a káposztadinsztelés gondolata is elveszi a kedvemet az egésztől, annyi ideig kell ott állni mellette és kevergetni. Pár hete viszont Dóra bedobott egy felhasított lilakáposztát a sütőbe, így készítette el köretnek, nekem meg egyből bekattant, hogy hát persze, ez lesz a megoldás a káposztás tésztára is!
Fogtam hát egy fejes káposztát, sütőpapírra dobtam, megsóztam-borsoztam és adtam neki egy adag barna cukrot is, hogy édesre süljön majd. 35-40 perc elég is volt neki, közben egyszer átforgattam. Utána hagytam egy kicsit hűlni, késsel feldaraboltam, így rusztikusabb volt, de akár be is dobhattam volna egy késes aprítóba is, majd hogy tényleg mindenhol jól megpiruljon, serpenyőben átforgattam. Mindezt csak annyi ideig, amíg kikevertem, kiszaggattam és kifőztem a nokledlit hozzá, szóval az időspórolás tökéletesen sikerült.
Más íze lesz így, mintha az egészet tűzhelyen pirítva csinálnák. Jobban megmaradt a káposzta frissessége, ugyanakkor mégis ott van az a káposztástészta íz! Azt pedig majd rátok bízom, hogy hogyan mentek tovább: a tálalásnál megcukrozzátok meg frissen őrölt borssal szórjátok meg!