Terápiás sütésben voltam tegnap, mert végre volt időm megsütni azt, amit már egy hete terveztem, a vaníliás ferdinánd tekercset! Ha valakinek nem cseng ismerősen ez a név, akkor mondom, hogy egy kelt tésztás csigáról van szó, amit belül jó sok vajjal kell megkenegetni és még annál is több cukorral megszórni, hogy aztán a sütőbe téve egy isteni vajkaramellával olvadjanak össze a duci kis kalácstekercsek.
Igen ám, az én fejembe viszont beférkézőtt egy gondolat. A múlt héten szereztem két szarvasgombát és tudtam, hogy a fekete szarvasgombából mindenképp valami desszertet szeretnék csinálni. Azt is tudtam, hogy az íze csodásan passzol a vaníliával, így aztán gyorsan meg is született az ördögi ötlet: betöltöm a ferdinándba!
Végül aztán a felét hozzáreszeletem a cukorhoz, ebbe kapartam még bele a vanília magjait is és az egészet finoman összedaráltam egy késes betétű robotgépben. A másik felét pedig a locsoláshoz szánt tejszínnel kevertem el. Pont olyan tökéletes lett, mint ahogy megálmondtam, persze szarvasgomba nélkül is isteni lesz, szóval ez ne tartson vissza benneteket, próbáljátok ki!