Egy klasszikus recept, mégis tartogat meglepetést az elkészítése. Az egyik ilyen, hogy én mindig azt az iskolát követem, hogy a burgonyát megfőzőm és még melegen használom fel. Pontosan fele annyi lisztet adok a langyos burgonyához, mint ami a tisztítás utáni súlya. Ezen kívül csak só megy bele, semmi más. Így lesz igazán puha.
Aztán ott van a főzés. Ahogy beleteszed a forrásban lévő vízbe (amibe előtte én a só mellett, cukrot is pakolok), utána finoman meg kell őket igazítani, hogy ne ragadjanak az edény aljára, hanem fel tudjanak jönni a felszínre. Ugyanis miután kikukucskáltak, még 2-3 perc kell nekik, hogy elkészüljenek.
Ekkorra viszont már a morzsának készen kell állni a hempergetésre, mert csak a frissen főtt gombócra ragad rá a köntös. Az is lehet, hogy rögtön a morzsa megpirításával kezdesz neki az egésznek. Én ebbe egyébként mandulát is teszek, mert így finomabb. Ha szilvásat csinálok, akkor mehet hozzá dió.
És ha elkészült, akkor amint villával kettéhasítod a puha gombócot, kiszökik az érett barack finom, cukros leve és bekebelezi az utolsó cseppig a ropogós morzsa. Így az igazi.