A szokásos forgatókönyv játszódott le most is, miszerint megvettem egy adag banánt, aminek a fele a megbarnult. Én mondjuk cseppet sem bánom, mert a banánkenyeret legalább annyira szeretem, mint a friss gyümölcsöt. Én egyébként megkülönböztetek kétfajta verziót belőle, attól függően, hogy mi a célom vele. A recept mindkét esetben ugyanaz, csak az alapanyagokkal trükközöm. Ha reggelire vagy uzsonnára sütöm, akkor teszek bele teljes kiőrlésű lisztet is, a cukrot viszont harmadolom és épp csak annyit teszek hozzá, hogy annyira legyen édes, mint egy kalács. Ha viszont desszertnek szánom, akkor klasszik lisztből, édesen, néha még kevés aszalt gyümölccsel megküldve készítem.
előző bejegyzés