Az egyik kedvenc egyetemi sztorim, ami erről a meggyes-mákos lepényről eszembe jutott, az az, amikor utókarácsonyi (vagy inkább előszilveszteri) bulit tartottunk az egyik csoporttársamnál, ahol legtöbben úgy oldották meg a “mit vigyek?” kérdést, hogy továbbutaztatták a család által küldött karácsonyi maradék sütiket. Volt ott hókifli, zserbó na meg persze pár rúd bejgli is.
Nem volt tunk sokan, de a társaságban ott volt két olasz erasmusos diák is, akik előbb visszajöttek otthonról, mert úgy hallották nagyon jók a budapesti szilveszteri bulik. Azt ugyan nem tudom ezzel az információval ki vezette meg őket, az viszont biztos, hogy amikor ránéztek a felszeletelt két rúd mákos bejglire, elkerekedett a szemük. Először nem értettük mi lehet a gond, aztán félve mondták, hogy nem számítottak rá, hogy ezen az estén space cake is lesz. Majd meg szakadtunk a röhögéstől, de az istennek sem tudtok őket meggyőzni, hogy nyugodtan kóstolják meg, mert ez egy “trádisönöl hángérien kriszmösz roll”.
Azóta ha mákos sütit készítek, pláne olyat, amiben ennyi mák van, mindig ez a történet jut eszembe és jót mosolygok sütés közben, így ennél a meggyes-mákos lepénynél is.
De térjünk is rá a sütire! Önmagában olyan igazi jófajta házi süti, csak épp egy deka liszt sincs benne. Viszont ha az ünnepre sütnéd, akkor a meggy levéhez adj fűszereket (én kardamomot és narancshéjat tettem bele), forrald vissza és ezzel locsold meg a tálalásnál. Már csak egy adag tejszínhab kell mellé és kész is a csodaszép desszert. Két-három nappal előbb is megsütheted, a sok máknak köszönhetően biztosan puha és szaftos marad.
